A "The Sense Of Wonder" összeházasodik a kosárlabdával, a szerelemmel és a K-drámákkal

Matthew Salesses új regénye A csoda érzéke nyolc évbe telt megírni, és két részben íródott. A gyönyörűen kidolgozott regény egyik része a szerző kosárlabda-szeretetét tükrözi, míg a másik része a koreai drámák iránti vonzalma.

A kosárlabdáról írni természetes volt. Salesses kosárlabda-táborba járt, amíg felnőtt, és játszott az egyetemen, de elismeri, hogy nem rendelkezett az NBA-ben való játékhoz szükséges képességekkel. „Az is nehézségekbe ütközött, hogy olyan embereket találjak, akikről mintázhatnék magam” – mondta Salesses, akit kétévesen örökbe fogadtak Koreából.

Jött Jeremy Lin, a tajvani amerikai profi kosárlabdázó, akinek sikere kiváltotta a „Linsanity” kifejezést. Lin sikere sok ázsiai amerikait inspirált, és ő inspirálta Salessest, hogy megalkossák Won Lee karakterét a filmben. A csoda érzéke. Won egy koreai amerikai kosárlabdázó, akit „The Wonder”-nek kereszteltek a pályán elért sikeréért. Won barátnője, Carrie egy k-dráma producer, akinek nővérét rákkal diagnosztizálták. Carrie bevezeti Wont a koreai drámák világába. A szerző a való életben a feleségétől tanult a k-drámákról.

„A feleségem akkoriban rákos volt, ezért beleírtam a könyvbe” – mondta Salesses. „Az egyik dolog, amit sokat csináltunk együtt, a k-drámát néztük. Az a fajta narratíva, amelyet a k-drámában lát – sors és véletlen, és az emberek egyre jobbakká válnak, áldozatul esnek, vagy olyan dolgokba esnek bele, amelyekért nem ők felelősek vagy nem képesek megváltoztatni –, amelyek eléggé hasonlónak tűntek az én helyzetemhez, szóval a k-drámák bejutottak a könyvbe. Tehát volt két különálló, de egymáshoz kapcsolódó könyvem, és ki kellett találnom, hogyan lehet őket egyetlen könyvként összedolgozni.”

Úgy kapcsolta össze a világokat, hogy a regény „valódi” kosárlabda-drámája és Carrie drámákkal teli, a k-dráma iparban írt munkája között váltakozva fejezeteket váltott, néhány varázslatos k-dráma történetmeséléssel. Érdekes keveréket alkot.

„Szerintem eléggé rokonok, különösen abban az időben a „Linsanity” alatt, sok lehetőséget éreztem a világban, mintha bármi megtörténhet” – mondta Salesses. „Gyakran ez az érzésem, amikor szerelmes vagyok, vagy egy k-drámát nézek, ahol az emberek egymásba szeretnek. Olyan ez, mint egy teljesen más világ felé nyitni, és arra, ami lehetséges.”

A regény szellemeket, átkokat és jóslatokat felvonultató k-dráma történetszálai ismerősnek tűnhetnek a k-dráma nézői számára, és könnyen kibányászhatók a jövőbeli fantasy k-drámák létrehozásához. „Imádom a varázsát” – mondta. "Nagyon romantikus vagyok, ezért nagyon szeretem a romantikus tulajdonságait."

Amikor Salesses elkezdte írni könyve k-dráma részét, a k-tartalom nem volt olyan népszerű az Egyesült Államokban, ezért úgy döntött, hogy bevezetőt is mellékel.

„Egy alaprajzot adtam a k-dráma trópusokhoz és a k-dráma működéséhez” – mondta Salesses. „Az egész könyv bizonyos értelemben arra próbál megtanítani valakit, hogyan értékelje a k-drámát. Ha elolvassa a könyvet, és élvezi, valószínűleg jó helyzetben van ahhoz, hogy élvezze a k-drámákat, ha még nem tette volna. Bizonyos értelemben ez nem ugyanaz a kosárlabdával. Nem tudom, hogy valaki, aki ezt a könyvet olvassa, szeretné-e kosárlabdát nézni. A kosárlabda a könyv dolgainak tűnt, a k-dráma pedig inkább a könyv elbeszélésének."

Húsz évvel ezelőtt Salesses először Koreába utazott örökbefogadása után. Kíváncsi volt az örökségére, és nem sok példát talált a koreai kultúrára az Egyesült Államokban. Kevés koreai étterem volt. A Kimchit nem árulták a szupermarketekben. Nem volt k-pop. Nyilvánvaló, hogy a dolgok megváltoztak.

„Most már mindenki ismeri a BTS-t” – mondta. „A lányom osztályában minden gyerek ismeri a BTS-t, így amikor a k-popról beszél, tudják, miről beszél. Ez valami elképesztő.”

A koreai tartalomhoz való kiterjesztett hozzáférés jó dolog, gondolja, és nem csak az ázsiai amerikaiak számára. „A különböző típusú történetek, amelyekhez most hozzáférünk – és egyre népszerűbbek – megtanítanak bennünket arra, hogy a jövőben még több különböző típusú történetet értékeljünk, és kibővítjük a világban elérhető dolgokról alkotott ismereteinket.”

Míg a kosárlabda és a k-drámák adják a közvetítést A csoda érzéke, a történet végül egyetemes üzenetet hordoz.

„Ez egy könyv a lehetőségekről, a szerelemről és a csodákról, valamint arról, hogy bizonyos történetek hogyan zajlanak” – mondta Salesses. „Különösen azok, amelyeket nem ismerünk, olyan érzést keltenek, hogy több lehetséges, több, mint amennyit lehetségesnek gondolunk.”

A Columbia Egyetem kreatív írásának adjunktusa, Salesses számos szépirodalmi és ismeretterjesztő könyv szerzője, amelyek kivívták a kritikusok elismerését. Egyik regénye, A százéves árvíz, a Prágában eltöltött idő ihlette. "A százéves árvíz sokkal hagyományosabb narratíva” – mondta. "Ez egy szerelmi háromszög, amelyben két szerelmes beleragad egy hatalmas árvízbe, amely valóban Európában történt."

Egy másik regényben Tűnjön el Doppelganger, tűnjön el, megalkotott egy koreai-amerikai karaktert, aki úgy találja, hogy van egy mellékszereplője, de a mellékszereplője eltűnt. "Megpróbálja kitalálni, mi történt vele, megpróbálja megoldani önmaga eltűnését."

Következő könyve egy ázsiai-amerikai bosszúkultuszról szól. „Volt ez a kultusz, amely bosszút áll azokon az embereken, akik rosszat tesznek” – mondta. „Tehát ez a fiatal lány, aki a könyv elején 11 éves, rájön, hogy a szülei a kultusz részei. Zaklatják, ezért bosszút akar állni.

A csoda érzéke egy vicces, érzelmileg lenyűgöző és romantikus mese k-drámákról, szerelemről és kosárlabdáról. Január 17-én adták ki, már választható film- vagy drámaadaptációra is. Érdekes lesz látni, hogyan működnek a regény különböző részei a képernyőn.

„Leginkább azt próbáltam elmondani az ügynökömnek, hogy azt szeretem a legjobban, ha a k-drámákból k-drámák készülnének” – mondta Salesses.

A csoda érzéke kiadója a Little, Brown and Company.